Az egyik kedvenc graffitim így szól: Everybody is pink inside. Belül mindenki rózsaszín. Ez volt a válaszom férjem majd' 6 évvel ezelőtti kérdésére, hogy el tudom-e képzelni, hogy mi ketten...nos, ne csak barátok legyünk. Azóta már annyira elfelejtem, hogy más a bőre színe, néha csak akkor eszmélek, mikor mondjuk Győrben vagyunk és bámulnak az emberek. Mióta Indiában jártam, tudom milyen érzés ez, a másság, a kakukktojás-lét. Először mulattat,aztán idegesít. Hiába, nem lennék jó celeb, nem szeretem a gúvadó szemeket.
A minap újra eszembe jutottak ezek, mikor Mirának akartam a babakocsijába babát venni, olyan kis olcsó, elnyűhetetlen plasztikot. Általában nemcsak a Barbie-k, hanem a kis pólyásbabák és szőkék, kék szeműek. Vagy futnak még a barnák, zöld szeműek, de a fehér amerikai szépségideálra hajaznak. És akkor megpillantottam negyedáron a tejeskávé bőrű, kacagó barna szemű babát. Még a pizsamája is olyan volt, mint a fehéreknek. Nem gondolkodtam sokat, örültem, megvettem. Aztán elszomorodtam. Miért leértékelt a barna baba? Lehet, hogy kevesebben veszik, de ezt, gondolom, a gyártók belekalkulálták. És negyedáron? Előítélet ez, vagy sem? Vagy csak az illegális mexikói bevándolró kontra a fehér WASP felső-közeposztálybeli fizetéseket tükrözi az árkülönbség?
Valljuk be, hogy az egész világon a fehér, nyugati kultúra az etalon viselkedésben, kultúrában, emberek megítélésében. A legtöbb ilyen országban azok érvényesülnek más kultúrával, akik
a) kiemelkedően tehetségesek valamiben
b) kiemelkedően gazdagok.
Mert addig menő, míg finom kebabot kapsz a sarkon, de hogy még több arab meg muszlim bevándoroljon? Azt neeeeem. Addig jó, míg 3 dollárért kapsz egy inget a Walmartban, de még több mexikóit az USA-ba? Netalántán legálisan? Na azt seeeem.
Úgy gondolom, hogy Mira Mokacsínónak még mindig ez az ország a legjobb, minden szempontból. Itt azért nem újdonság a kevert gyerek, mindenkiben van egy kis ajrópai, ázsiai vér, hacsak nem bennszülött ingyánok leszármazottja.Bár még mindig nagyobb cucc a Mayflower első utasainak leszármazottja lenni, mint mondjuk Csingacsguké. Haha.
De mikor a férjem "random" reptéri megaláztatáson (ők vizsgálatnak hívják) esik át, és nem áll meg neki a taxi nyújorkszitiben, hiába visel inget-nyakkendőt, akkor nem tudok mindig nevetve legyinteni, mint ő, miszerint: az, hogy rasszista, legyen az ő baja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése